Egyetem - begyetem

Jajj, jó régen írtam már...Múlt pénteknél kezdem, semmi extra, a rettegett angolszász politikai kutúra előadás elmaradt, miután bezsúfolódtunk 200an az előadóba:) A diplomakoncertes karének jó volt, énekeljük az estélit:)

A hétvégét "intenzív Attilázással töltöttem" - ahogy drága Anna barátnőm mondta volt. Vasárnap apáéknál volt összejövetel, aztán meg kezdődött a hét. Zanzásítva eddig:

A hétfő ismét kegyetlenül hosszú volt, de gyorsabban eltelt mint a múlt heti. Mindenből elkezdtünk jobban dolgozni, zeneelméletből dogát írtunk és feleltünk is...rettegni fogok attól az órától. Kedden, azaz tegnap volt délelőtt egy kargyak, hát...úgy voltam vele, hogy tök felesleges az a nap, be kell menni, énekelni, nézni ahogy a többiek vezényelnek - mellesleg van aki kurva bénán - utána várni, negyed kettőig, és bemenni énekre. De legalább megdícsért az énektanárnő:) Bazz, erről jut eszembe h be kell mennem a suliba lefénymásolni egy kottát és visszaadni neki...kurvaélet. Ma reggel nem mentem be az előadásomra, a tegnap este folyományaként...majd elmesélem, igérem, de most mivel itt ülök vizes fejjel, inkább gyorsan megszárítom a hajam meg felkapok valamit és elrohanok a suliba.

folyt. köv.

Tegnap, szerdán - ugyanis elcsúszott a dátumozás az előző bejegyzéskor - volt egy nyelvtudomány órám délelőtt, utána négykor lett volna még egy órám, de úgy döntöttem, nem megyek be. Helyette amint végeztem, elmentem az akadémiára, akkor iratkozott be Attis. Miután végzett, elmentünk kávézni, meg találkoztunk anyuval és elvitt minket Attila új koleszába, ott körbevezettek minket, megkapta a kulcsot is...Még szerencse, hogy nem mentem be délután, mert elmaradt. Helyette a szerelmemmel voltam:) Elkísértem a Keletibe, nagy nehezen elbúcsúztunk...ahogy kiléptem a pályaudvarról eleredtek a könnyeim...nem tudtam kontrollálni és tudom hogy béna picsásan hangzik, de akkoris...tudtam hogy hiányozni fog, de hogy ennyire, meg hogy én ennyire kiboruljak...de már minden oké.

Ma volt egy zongora órám és egy TraPa-m, tegnap este olyan pánikba estem emiatt, plusz lelkifurdalás mert tegnap nem csináltam semmit, hogy ahogy lefeküdtem aludni megint kibuktam, féltem hogy nem fog menni és kudarcot vallok, etc. ... kicsit sok ez az első hét így egyedül. De hősiesen bementem és felvállatam bénaságom. A Zongoratanárnőm egy tünemény, türelmes, vicces, és abszolút optimista. Innen a cím is, azt mondta ne essek pánikba, egyálalán nem vészes a helyzet. Ezután jött a rettegett TraPa...előbb bementem gyakorolni fél órára, ez volt az egy szerencsém...átnéztem a Bolyongást, azt eljátszottam odabent Zongornénak - aki tök kedves volt ám, nem egy emberevő - és végeztem is.

Mivel olyan béna picsa voltam h itthon hagytam a gyakorolni valót, hazaugrottam, majd vissza gyakorolni egy órácskát. Aztán jöttem haza...már csak a holnap van...csak a holnap. Annyira vágyom haza, mint ahogy egy testvérétől elszakított kistigris, akit állatkertbe, vagy inkább cirkuszba vittek. Ott teljesíteni is kell...

Na ennyi egyébként, már csak egyet kell aludni...

Gondoltam beszúrok egy kis szösszenetet amit a vonaton idefelé írtam. Csak annyit fűznék hozzá, hogy...hogy nagyon szeretem:) és nem vág az egyetemes témába:D

2009. 09. 06. vonat

Itt ülök a Keletibe tartó vonaton, ami 20 percet késett. Előttem egy lány, aki olvas – mint később kiderült a Száz év magányt -, mellettem elsuhan az alföldi táj. A nagy idegen felé tartok, megrakodva ruhákkal, tökfőzelékkel, bögrével és kiskanállal a reggeli kávéhoz. És van még itt még valami. Giccsesen hangozhat, de egy rózsa. Az ablak alatti párkányon vöröslik. Én, aki általában azt mondom, nem szeretem a rózsát, most mégis azt gondolom, hogy ez az igazi ajándék, amikor nem alkalomra kapod, nem megbocsátásért, hanem mert csak. Mert vagy, mert hiányozni fogsz, mert szeret. Ez az ajándék pedig hirtelen jön, váratlanul, még a lélegzeted is elakad a döbbenettől és a meglepetéstől, és még egy óra múlva is könnyek szöknek a szemedbe a meghatottságtól. Mert ez ilyen.  – Na tessék, megint bőgök, már alig látom, amit írok… - Nem számítottam rá és nem tudom, honnan tudta meg, melyik vonattal indulok, de kijött, ott volt ezzel a virággal, hogy még egyszer lásson mielőtt elmegyek. Ez többet ér mindennél az egész világon. Biztosan a sors rendezte így, hogy késsen a vonat és többet lehessünk még együtt. Nagyon fog hiányozni. Ő a mindenem.

Tegnap egyszerűen olyan fáradt voltam mire hazaértem, hogy mozdulni alig bírtam, ráadásul még a migrén is rámjött, persze a csajoknál nincs gyógyszer, úyhogy a szemem is alig bírtam nyitva tartani a fájdalomtól...hatkor értem haza, utána még elugrottam a tecsóba mappákért, megleptem magam egy fülcsivel is, gondoltam ezután kijár...de már olyan 11 körül aludhattam...
 Nos, a tegnapi nap egy nyolc órakor kezdődő zenetörivel indult. Érdekesen magyaráz a tanár, sokat kell jegyzetelni, nem egy nagy vaszisztdasz. De két óra hossza. Ezután szolfézs. 10-12ig. Hálistennek a tanár miután felmérte mennyit tudunk - a nagytöbbség velem egyetemben a béka segge alatti szolfézstudással rendelkezik - elmondta milyen könyveket kell beszerezni és utunkra bocsájtott bennünket. Így lett egy óra szabadidőnk, mialatt elviharzottunk a Kodályba (könyves cd, lp és mindenes ami zene bolt) én megvettem szerényen 2 db könyvet, lilla az egészet felvásárolta és simán otthagyott egy ropit. (10e). jó mi?...ezután jöhetett 12-14ig a zeneelmélet. Már látom ez lesz a vesztem, bemutatkozás után bele is vágtunk a közepe helyett szerencsére az elejébe, de annyi anyagot vettünk, plusz annyi házit kaptunk hogy szinte görnyedt háttal jöttünk ki a teremből. Íratott velünk felmérőt is, de nem jegyre, csak hogy lássa mi a szitu. Amúgy kedves, türelmes nő, csak én vagyok a béna és emiatt lehet rettegni rendesen. Mint azt ma megtudtuk, jövő hétfőn dolgozat a tegnapi anyagból. cukker...(7)
Szolfézs után felszabadultabban jelentkeztünk zsuzsánna tanárnőnél vezénylésgyakorlat céljából. Innentől a nap már tökjól telt, de azért csak telt...vezgyakon vezényeltünk - meglepő - meg énekeltünk is, nagyon szimpi a tanárnő. Ő tartotta a negyed ötkor kezdődő karének órát is ami szimpla énekkar. Eközött a kettő között volt egy óra szünetünk. Az énekkar nagyon fasza volt, úgy kezdtük hogy fel kellett állni, fejkörzés, bemelegítés picit, aztán csak azt mondta: "Jobbra át!" mondom ha most elkezd futtatni itt helyben kiröhögöm. Meglepetésemre a következőképp folytatódott a mondat: "És most tessék megmasszírozni az előttünk lávő vállát!" ÁÁÁÁÁ:D esküszöm, ennél jobb énekkarom még nemigen volt:D és aztán "Hátra arc!" és megint az előttünk lévőt kellett masszírozni:D végül hatkor szabadultunk el, de mire hazaértem totálkáros lettem...

A mai nap laza, 9-11ig kargyakorlat, ami azt jelenti, hogy a másod- és haramadévesek vezényelnek. Nagyon szigorú a tanár, de jófej a maga érdekes módján. Beénekléshez önként jelentkezőt kért (hálistennek első évfolyam kizárva). Egyébként a tanulók maguk készülnek az anyagukból, osztanak ki kottát és mindegy hányan ismerik vagy inkább nem ismerik, kb kétszer elénekeljük és utána MEHET AHOGY A KOTTÁBAN VAN. Ha nem tudnék így blattolni akkor nagy szarban lennék...:D De nagyon jó kis darabot kezdtünk el, szuperül is szól a kórus úgyhogy...ha nekem kell majd szerepelni tuti utálni fogom, de hátha nem:)  Ezek után volt egy tájékoztató ahol MINDENT elmondtak - épp itt volt az ideje - aztán volt csomó időnk, nekem negyed 2-ig, úgyhogy egy órára beültem gyakorolni, legalább a Tra-Pa-t (transzponálás és partitúraolvasás)...sajna túl kevés időre mentem, mert utána volt egy háromnegyed órám, a többiek sehol úgyhogy lézengtem. Negyed kettőkor énekóra, cuki a nő, légzéstechnikát gyakoroltunk, hát lesz melóm azzal is...aztán most nemrég hazajöttem...felüdülés:D
Az előbb taliztam apával, ideadodd 12e-t mert ennyivel még lógott úgyh mostmár van lé is:D de kb az egészet könyvekre kell költenem...

Nincs semmi ezen kívül, kicsit fáradt vagyok de semmi extra. Majd még írok:)

Tegnap volt az óraegyeztetés, de nem volt már energiám írni este...Kezdődött úgy a nap, hogy szép komótosan felkeltem, megkávéztam, fürödtem, hajat mostam, megcsináltam a hajam, megreggeliztem, sminkeltem és elindultam az egyetemre. Beértem, már ott voltak páran, a csoporttársaim épp ismerkedtek. Bemutatkoztunk, beszélgettünk, aztán egy felsőbbéves ismerősöm megmutatta, hová van kiírva, hogy kihez vagyok beosztva és az órarendet is leírtam. Ezekután visszamentem a többiekhez és eligazítottam őket, hát jó nehezen sikerült...12-kor kinyíltak a Kodály terem ajtajai és mindenki beözönlött. A tanárok tök civilben elhelyezkedtek, a diákok pedig köréjük gyűltek, úgyhogy kb azt se tudtam hogy ki hol van és hova kell menni. Mire az egyik tanárt megtaláltam és leegyeztettem az órát, a másiknál már be volt telve az összes időpont, kivéve a reggel fél 8as...fejemet a guillotinba hajtva odaírtam magam de hálistennek visszahívtak, hogy nem jó, mert egy minorosnak kell az az időpont, úgyhogy legyen csütörtök... szuper:)

Az órarendem így néz ki:

Volt egyébként meghallgatás is a női karba, meg szólambeosztás. Szorpánba kerültem, a tanárnő pedig egy tündér...:) Szeretni fogom.

Ezalatt a két óra alatt úgy elfáradtam, hogy totál kiütöttem magam...hazajöttem vonattal, itthon pedig anyu várt rám:) Tisztára mintha egy hétig lettem volna oda...:) Hétfőn pedig kezdődik a hullámvasút, remélem menni fog.

Az albérletbe feljön mindenki vasárnap úgyhogy majd ismerkedés lesz este:) Addigis pihenek.

Nos, nemrég kaptuk a hírt, miszerint Kiss Gwendolin az első éjszakáját egyedül tölti az albérletében!!! Világszenzáció!!!

Na jó nem az, egy kicsit ijesztő, de élvezem egyelőre. Angi barátnőmmel videotelefonálunk, nagyon élvezzük:D hehe:D

Na, remélem nem fognak elrabolni vagy ilyesmi...de a hatodikra gondolom nem fognak betörni az ablakon:) ííííííííííí...:D

23:09

sajna anginak le kellett lépnie...így már nem olyan izgi a dolog, ráadásul a derekam is elfáradt, meg én is, úgyhogy lassan megyek...lefekvéshez nézek egy kis szex és nyújorkot azért, ne legyek olyan egyedül...és megszámolom a sarkokat!!

Jóéjt, aludjon jól minden gólya és mindenki akit szeretek! <3

18:08

Nos, itt vagyok az új lakásban, az albérletben. Anya most ment el. Tök egyedül vagyok. Remélem Andi minél hamarabb hazaér, hogy sikerüljön beüzemelni a rohadt internetet, mert így meg fogok őrülni. Délelőtt 11:49 perckor sikerült elindulni az új élet felé. Előtte persze egy-másfél órát töltöttünk azzal hogy belepasszírozzuk a rengeteg cuccot a bőröndökbe. Ideértünk már olyan fél-háromnegyed kettőre, kipakoltunk anyuval, ágyat húztunk, ilyesmik. Andiék elmentek kajálni, mi pedig elmentünk nem sokkal azután kaját venni, feltankoltam a hűtőpolcomat (mivel egy polc az enyém a hűtőben), utána pedig rögtön anyu volt kolléganőjéhez és barátnőjéhez mentünk. Ott vagy egy órát vagy többet is eltöltöttünk, bevallom, nekem már nagyon mehetnékem volt a vége felé, ugyanis istenesen fáradt vagyok… Na, ideértünk, bepakoltunk a spájzba meg a hűtőbe, anyu pedig elköszönt…én meg itt maradtam, tök egyedül… Bárcsak valami informatikai zseni lennék, aki életre tudja kelteni a routert, vagy cs*sznék valamit a géppel hogy legyen rajta net…Most a word-be írok jobbhíján.

Esküszöm, amikor végre mindent bepakoltunk otthon, és azon törtük a fejünket, mit hagyunk itt, akkor egyszeriben rám jött a sírhatnék. Mert ott volt a szobám, egy tiszta rumli, de az én rumlim!!...és most itt kell hagynom…tudom, ha elhoztam volna a bálnámat, a kis játékomat, amivel sokáig aludtam kicsinek, most abba zokognék, így is könnybe lábadt a szemem a gondolatára. Nem mintha nem várnám az egyetemet, meg nem élvezném az újdonságot, csak… csak azért az mégis az otthon, ez pedig itt a nagyvilág, a vadidegen. Persze ha belegondolok ú tökjó lesz meg minden…csak kicsit összeszorul a torkom ha belegondolok hogy mostmár itt lakom. Attila is úgy köszönt el délelőtt, hogy számoljam meg a sarkokat elalvás előtt... Persze, meg fogom számolni…de tőle is de távol leszek – vagy egy hétig:D mert utána jön fel ő is, és innen alig pár utcára fog lakni koleszben.

Így ha végiggondolom elmúlik a sírhatnék és csak a lehetőségeket látom, de azért még ma biztos párszor rámjöm hogy a narancssárga-piros falú szobámat akarom, a saját ágyamat (pedig ez ezerszer kényelmesebb), a legyezőimet a falon és a rózsákat amiket Attistól kaptam…meg a hugomat, meg anyát, meg a macskákat…meg legfőképpen Attilát. (nincs rangsor, női létemhez híven mindent egyszerre akarok)

Na de, az ember lányának is fel kell nőnie, most van itt az ideje a kirepülésnek, az önállósodásnak, az egyetemi pörgésnek – avagy punnyadásnak. :) Kicsit kisütött a nap, ez is jobb kedvre derít. Meleg fénnyel árasztja el a szobát – én pedig persze az ablaknak háttal ülök…jellemző.
  A lakás nagyon barátságos,amilyenre emlékeztem, kis idővel majd kedves kis mütyürökkel meg képekkel árasztom majd el a falat, ismerem már magam annyira… De nagyon tetszik. Igaz, a csótányirtás miatt holnapig nem nagyon lehet semmiből se enni vagy inni, de túl fogjuk élni?.Ma se kell majd ringatni ám…úgy elfáradtam hogy csak na.

Szeretnék még írni, de nem tudok sokat. Kicsit élvezem inkább a be-beköszönő napsütést amíg lehet. Este meg úgyis – legalábbis reménykedem hogy be tudjuk üzemelni a netet és tudok egy kis virtuális társasági életet élni.:)

…folytatás…

Hát, kb negyed óra telt el, amióta befejeztem az írást, lefényképeztem az albit, feltettem a gépre, bekapcsoltam a tévét és kinyitottam egy joghurtot…semmi nem történik, legszívesebben bevenném magam a fürdőbe, de félek hogy pont akkor jönnek majd meg. Na mindegy majd lesz valami. Beszélgethetnékem van, vagy legalább msn-ezheztnékem… na majd meglátom, mit csinálok még. Lehet nézek egy kis Szex és New Yorkot, legalább azokkal a barátnőimmel hadd legyek...
 

20:33

Na, már sokkal jobban vagyok, itthon volt Andi is, meg jött a nővére is, tök jófejek...:) Most épp vacsizom, felügyelet alá vettem a másik szobát, tévézek és netezek, Andi gépén, mivel az enyém még mindig nem ismeri fel...:S Na mindegy...már beszéltem atival, meg anyuval most este msn-ezek majd. Most minden nagyon hepi:)

Nos, hát íme, az utolsó hét napjait tapossuk. Átvettem a kulcsokat, csütörtökön, azaz holnapután költözöm. Nagy nehezen megszületett az egyéni óraegyeztetés időpontja, péntek dél. Hurrá, ezaz, tök feleslegesen mentem be tegnap az egyetemre kérdezősködni. Na nembaj, így a tökéletes.

Már a bérletemet is megvettem, megtettem tegnap a metróutamat az egyetemtől hazáig és vissza:) Nem egy nagy vaszisztdasz. Mondjuk az biztos, hogy az első hónapban úgy el leszek veszve a nagyvárosban, hogy rettenet. Már az egyetemen is úgy néztünk ki mint a tipikus gólyák. Mindenki rohan, lépcsőn le, lépcsőn fel, mi meg ott állunk a tábla előtt és tátott szájjal próbálunk rajta eligazodni.

Már elég izgatott vagyok, hétfőtől kezdünk, kedden lesz egy tájékoztató nap, amiről már lehet írtam, na most pontosabb leírást kaptunk: 10-től alapszakos, 12-től mesterszakos tájékoztató. Az e-mailben, amit kaptunk, szerepelt az összes "csoporttársunk", viszont leelenőriztem ETRben és kb 4-5 ember van beregisztrálva. Ebből egy fiú ;-) - csak azért a kacsintó fej, mert nem hittem volna hogy lesz hímnemű...

Csak remélni tudom hogy nem fogom beégetni magam pénteken...Na, ezek mennek, meg a félszem, meg a faláb, legközelebb az albérletből jelentkezem.

Na, hát tegnap sietnem kellett és úgy érzem kicsit összecsaptam...

Amikor sétáltam az egyetem felé, meglepődtem magamon, hogy egyre jobban izgultam, amikor pedig odaértem, önkéntelenül is elmosolyodtam. A szép, felújított épület mellett elsétálva teljesen idegen volt hogy mostantól ide fogok járni.

Másfél órát kellett várnom, a leendő egyetemisták özönlöttek be és ki az épületekből, úgy éreztem magam, mint egy igazi új kaland résztvevője.

Tegnap ugye az órafelvétellel szerencsétlenkedtem, de végre megvan az egész, felvettem az összes elsősöknek szánt órát plusz a minorokat is. Angol minort választottam, ami első félévben 3 órát jelent: bevezetés a nyelvtudományba, az irodalomtudomány alapjai, az angolszász politikai kultúra. Az utolsótól a hátamon is feláll a szőr, nem tudom, hogy fogom megcsinálni, csak remélni tudom hogy megértem majd a nagyját, mivel itt természetesen angolul folynak az órák. Isten áldja a gimis tanáromat aki nem volt hajlandó megszólalni magyarul! Kicsit féltem, hogy sok lesz a kreditem, mert egy év alatt állítólag 27nek kéne lennie, de megkérdeztem egy csajt és ő azt mondta ne parázzak, 33 tökéletesen jó, 4 egész felett adnak ösztöndíjat 30 kredittől, bár elsősöknek nem szeretnek adni. Kicsit félek hogy tudok-e majd rendesen teljesíteni.

Hálistennek mostmár túlvagyok ezen, az egyik csoporttársamnak kell majd segíteni a minort fölvenni de ennyi.

Belegondolni is szörnyű hogy holnaphoz egy hétre költözöm. Nagyon fura, de nagyon várom már:) Na most megint mennem kell, pusz

Na, sikerült, megvolt a beiratkozás. Haladok szép sorjában, hogy értelmes legyen.

Nos, már másfél órával a kezdés előtt ott voltam, mert úgy tudtam felmenni. 11-kor kezdődött, de kiderült, hogy az eredeti bizonyítványok másolatát is le kell adni, mégpedig olyan másolatot, amit ot helyben csináltak és írtak alá piros tollal, így lesz hivatalos fénymásolat. Ezt persze mindenki az utolsó pillanatban tudta meg. Nos, a terem a 4. emeleten volt, úgyhogy a kifulladás határán érkeztem meg. Mikor az ajtó elé kerültem, közölték, hogy a személyimet adjam oda. A következő történt: egyik kezemben a táskám, és egy szatyor amiben hoztam amit kellett, a másikban a mappám és a fénymásolatok, illetve a gólya-csomag, amit egy pillanattal azelőtt nyomtak a kezembe. Nos, a személyim a mappában volt, én pedig hoztam a formám: mindent elszórtam amit csak lehetséges és persze nem egyszerre, hanem amint felvettem valamit, leesett mégvalami. Nagy nehezen odaadtam, majd beengedtek, ahol is a nevemet és a szakomat kellett bemondanom, és a kezembe nyomtak mégegy nagy borítékot, majd intettek hogy üljek le. Voltunk vagy 70-en, egy nagy előadóban.

Miután helyet foglaltunk, elmondták mit kell majd csinálni, és köszöntöttek. Ezután következett az adminisztráció procedúrája. Index aláírás, fényképragasztás, nyilatkozatok...Ez volt vagy háromnegyed óra szerintem, bár az időt nem néztem. Ezután csomót beszéltek a kreditrendszerről és a hallgatói jogviszony elvesztéséről (amelynek renngeteg módja van), majd elmondtak pár infót a kezdésről. Sajnos a beszélő nem beszélt túl hangosan, és a forgalom zaja is behallatszott - plusz! egy olyan pasi ült mellettem, aki a legfontosabb pillanatban ("Kérem hagyják abba a zúgolódást, most nagyon oda kell figyelni") elkezdett TELEFONÁLNI...és nem suttogva. Azt hittem felrobbanok. Na mindegy, mire mindennek a végére értünk, a tömeg megindult leadni a gólya kérdőívet és a többi papírkát amit ki kellett tölteni, aztán a borítékunkat is leadtuk és kiszabadultunk, másfél óra után. Lefelé menet az egyik csoporttársammal megbeszéltük hogy alig lehetett érteni valamit és a minor-dologról fogalmunk sincs, aztán leérve elbúcsúztunk.

A gólya csomagot egyébként megosztom veletek, mert az ELTE igazán felkészít:

• Uniós infók
• fogkrémreklám
• tisztasági betét
• otp reklám
• T-mobile reklám
• tampon
• óvszer
• gyantacsík
• fogamzásgátló reklám (mágneses könyvjelzővel)
• menzesznaptár
• kontaktlencse reklám
• fogkrém
• csoki (csak a papírja van már meg, bocs)
• + ami nem látszik mert elfogyott a beiratkozás alatt: fél literes zöldtea, picike mogyoró

 Sajnos a fényképet nem tudom feltenni rendesen, bocsi...

Persze fiúknak-lányoknak külön csomag volt, bár nem tudom miket rakhattak a fiúkéba, ha a mienk tele volt ilyenekkel...:D De ez tiszta jó, az óvszeren akkorát röhögtem:D

Na, miután hazaértem, kaptam is e-mailt a csajtól akit megismertem, hogy felvette az óráit, de a minorokkal bajban van, és egyebek. Felmentem én is az ETR-re, felvettem az órákat, viszont most is éppen idegbajban vagyok a minorok miatt. Már kapisgálom mit kéne meg hogy, de fórumon rá akarok kérdezni, de erre a rendszer összeomlott, próbálkozzak később. Úgyhogy ezek vannak, még szórakozhatok egy darabig a kurzusfelvétellel.

Szept. 8-án lesz amúgy egy rendezvény ahol a tanárokkal beszélhetünk a félév menetéről és hasonlók. Nemsoká jelentkezem.:)

Hát igen, közeledik a kezdés, újabb konkrét időpontom van: szept. 3-án költözöm. Negyedikén évnyitó van, úgyhogy egy nappal előtte felmegyek, 4-e péntek, a hétvégére hazamegyek, de vasárnap estétől belcsapunk a lecsóba. Összeszorul a gyomrom ha belegondolok hogy itt a nagy semmittevés, a nagy láblógatás, utána meg beledobnak a mélyvízbe. Remélem megbirkózom majd vele.

A költözés se lesz semmi, kiderült hogy mégsem az a lány lesz a szobatársam, akivel találkoztam, mert állítólag kiállhatatlan volt és megmondták neki a többiek hogy még egy évet nem hajlandók...az új lány (aki nem új, mivel én vagyok az új) nagyon kedves meg vidám - mint megtudtam. Mondjuk nekem aztán teljesen mindegy. Ja és persze ez sem zökkenőmentes, mivel a router a csajszié volt aki elmegy...úgyh be kell szerezni egyet...faja...

Na, ezen kívül tulajdonképpen nincs semmi, csináltam eltés e-mailcímet, így hivatalosan is sznob lettem:D Mondjuk csak a suliban fogom használni, meg azokra az ügyekre, meg esetleg csoporttársakkal. De olyan jó érzés hogy van ilyenem is már...:)

Na, hát elképzelhető hogy legközelebb csak 25-én jelentkezem, a beiratkozás napján, addig úgyse történik semmi.

Na, most annak van itt az ideje, hogy várjunk...az ember tele van energiával, zúzna befelé az egyetemre, hogy minél hamarabb belevethesse magát az egyetemi életbe - legalábbis remélem nem csak én vagyok így... Még több, mint 2 hét a beiratkozásig, az utána lévő kis időt már kihúzzuk, mert a beiratkozáson megismerkedünk a csoporttársakkal, msncím-csere, bla bla, az már nem lesz olyan nehéz. De ez a várakozás, hát szörnyű...nekem mindenesetre az.

Ha mondjuk belegondolok, van ám mit intézni:) Igazolványképet kell csinálni minél előbb, aztán fel kell majd mennem Pestre, hogy elmenjek a Questura-ba diákot igényelni - mivel az Oktatási Hivatalnak valamiért nem jött be az a verzió, amit a jelentkezéssel együtt küldtem el, aztán júli 9-éig már nem érdekelt, gondoltam majd elintézem most, a holtidőben. Meg aztán, a beiratkozás után pedig az ismerkedés mellett vár rám még a költözés. Biztos nagyon egyedül fogom érezni magam az első hetekben. Szerencsés vagyok hogy a párom is a városban lesz:) Ő majd segít.

Alig várom már, hogy véget érjen az uborkaszezon, most nem lehet magunkkal mit kezdeni, semmi nincs sehol, csak úgy vagyunk. Jöjjön már az ősz, a kicsit hidegebb idő, amikor már lehet jobban felöltözködni, amikor kezdődik a régi kerékvágás - ami egyben az új is:)

Nem tudom, mikor jelentkezem újból, amíg nincs semmi infó és csak a babérjaimon ülök nem írok hülye sódert feleslegesen. Bár ez is az volt...^^

Egyre több levelet kapunk: Oktatási Hivatal, egyetem, questura, kollégium...szegény páromnak nem adtak kollégiumot, helyhiány...köszi, most mehet nézelődni...csak ebben az a dühítő, hogy még egy hónapja felmerült, hogy akár össze is költözhetnénk, én nagyon beleéltem magam, erre közölte hogy nem engedik neki, inkább próbálja meg a koleszt...na most én intéztem tovább a dolgomat és meg is van a helyem, de iszonyatosan idegesítő hogy így meg neki nincs hova menni és ennyi erővel akár együtt is lehetnénk, de még ezen is agyazni kell...hihetetlen, egyszerűen...

Belegondolni is tragédia, mennyi minden kell ahhoz, hogy újra tudjuk kezdeni egy másik városban, ami tulajdonképp vadidegen, idegen emberek között...Saját ruhák, saját cuccok, mint - jó, ez lányokra, de rájuk 100%ig igaz - hajszárító, vagy hajvasaló/sütő, saját manikűrös, saját tusfürdő, saját sampon, és még sorolhatnám. Na és mire ezeket beszerezzük, az nem csak csomó idő, de rohadt sok pénz is. Áldom az eszem hogy kerestem melót a nyárra, így a műszaki cikkeket saját pénzből meg tudom venni. Mert egy lány manapság - főleg egy ilyen bongyor hajú mint én - nem élhet hajvasaló nélkül...Egy új környezetben meg pláne nem, mert adni akarunk magunkra, jó benyomást akarunk kelteni. És a szépségápolási cikkekről még nem beszéltem. Mert az hogy itthon anyámnak, a hugomnak meg nekem közös a körömlakk meg a szempillaspirál, az oké, de mi lesz ha nem lesznek ott...új kell persze abból is. Ha ezen túljutunk akkor kicsit kifújhatjuk magunkat, és pont mire ellazulnánk, mi jön? AZ ŐSZ... Nagyszerű...lehet venni télikabátot és csizmát , stb. Sajna így van, ráadásul kabátra tényleg szükségem lesz, mert 5 éves a kabim és már foszladozik, ezt a telet is így húztam ki. Na de majdcsak lesz valahogy. Nem egyszerű ez, nem csoda hogy kicsikét bepánikoltam a sok cucc gondolatától...

Ja és akkor még majd fizetni kell a lakbért, meg enni is kell valamit, de abba is hagyom ezt mert csak jobban depizek...:)

A pénz bizony nagy úr...nem mindegy, sajnos, hogy mennyi van belőle. Szükséges rossz - mondja a nagymamám. Én is így gondolom. Szeptembertől, alig egy hónap múlva én és még több tízezernyi társam belecsöppenünk egy olyan világba, ahol bizony gazdálkodnunk kell - okosan, különben elveszik a hotelünket. Megkérdeztem pár gimis osztálytársamat, ők mihez fognak kezdeni: van aki semmihez, apuci majd biztosítja a jólétet...na ehhez tudok gratulálni, ezek egyszer pofára fognak esni. Aki mögött viszont nincs ott egy zsíros pénztárca, annak magának kell a kezébe vennie az irányítást. Mint nekem is: diákhitel fel, bár ezt nem vesézném, elmondtam a véleményemet már, plusz korrepetálást fogok hirdetni és vállani, ha lesz jelentkező. A 95%-os angol érettségimmel szerintem nyugodtan bevállalhatom, az a kis pénzmag is jól jönne. Jó jó, tudom, angoltanárokkal Dunát lehet rekeszteni, de ha hetente csak 4000-5000 Ft-ot keresek ezzel, már megérte. Emellett apám cégének is fogok dolgozni, ugyanúgy mint most nyáron, fordítok. Már ha nem megy csődbe a cég, mert újabban ezt rebesgetik... Na nem baj, majd lesz valahogy.

Elég borzasztó, hogy a pénzről kell beszélnem, de sajnos elengedhetetlen hozzátartozója ezeknek a dolgoknak.

Majd biztos lesznek más dolgok amik viszont örömet okoznak - és amikhez nem feltétlen kell pénz:D -  ebben biztos vagyok; ezek pedig ki fogják váltani - idővel - a sok kaksimogyorót.

Na, megvan, ma derült ki, megvan - MÁR BIZTOS - az albérletem. Szép helyen, jó lakótársakkal, szuper kégli, imádom, elsőre beleszerettem. Valószínűleg 23-án, 24-én költözöm. Mostmár kicsit félek tőle, előreláthatólag 25-én kell beíratkoznom.

Megkaptam A levelet az ELTÉtől, benne rengeteg infóval, meg PBÚ-val, ami - ahogy azt kell - mégjobban meghozta a kedvemet az egyetemhez. A PBÚ, mint megtudtam, a Pesti Bölcsész Újság, ez a szám meg kifejezetten a gólyáknak szól, úgyhogy fel lettem készítve rendesen.

Azóta kaptam még 2 levelet a beiratkozás pontos dátumáról és az egyéb gólyateendőkről.

Találtam már -hála az iwiw-nek - csoporttársat is, úgyhogy kezdődik az ismerkedés, legalább már lesz ismerős 25-én.

Emellett gyűlnek a szebbnél szebb ajánlatok: csomó kórus hirdet meghallgatást, legszívesebben mindre jelentkeznék, de félek hogy nem marad szabadidőm...:(

Na most lassan megyek, bocs, majd jelentkezem.

Természetesen, most is beigazolódott, hogy ami túl szép, hogy igaz legyen, az az is...az albérlet tök nagy szívás lett volna, 2 szobás lakás, ketten lennénk, 20 ezret kellett volna havonta fizetni, ami jó, de ellenben egy szobában kellett volna laknunk, nem bútorozhattuk volna be, dobozokból meg zsákokból kellett volna öltözködni, és be se lettem volna jelentve...úgyhogy ez ugrott, sajnos... Még aznap felmentem fórumra és találtam is egy hirdetést, holnap, azaz hétfőn megyek fel megnézni. Közel van az egyetemhez és 3 lány mellé mennék, akik már tapasztaltak a felsőoktatás területén. Csak már izgulok hogy legyen már meg a helyem. Az amúgy fix 30e havonta és minden van...nagyon jónak tűnik, de majd holnap kiderül. Ha kicsit is tetszik, rárabolok.

Ezen kívül nincs semmi, megjártuk a Balatont a párommal, a visszaút szörnyű volt, végig állni kellett a vonaton, 4 óra hosszat...ezzel kifújt idénre a balcsi:)

Elég ramaty a helyzet, apám azzal izél hogy minek megyek albérletbe, ha ilyen szarul állunk ahogy, de mondta neki anyu, hogy az én életem, én fogom visszafizetni a hitelt, bla bla...csak hát nem jó hogy emiatt megy a civakodás...

Na, csak mivel fejlemény van, ezért gondoltam írok. Holnap jelentkezem, hogy meg van-e a fix helyem végre, vagy nem.

Jönnek az sms-ek: diákhitel, tisztelt hallgatónk, stb...Kezdődik a dömping: albérlet, koli, lakótárs, bérletek, írószerek, cuccok...ajjaj...Ha minden igaz, megvan az albérlet, egy volt osztálytársammal fogok együtt lakni, nagyon jónak ígérkezik, Buda. Van hely egy harmadik személynek, és nagyon lobbizok hogy a drága párom lehessen az, de egy másik volt osztálytársunknak van fenntartva a hely, aki pótfelvételizik, és csak augusztus huszonakárhanyadikán derül ki, felvették-e...hihetetlen...mindig beüt valami...Majd lesz valami, remélem minden jól alakul majd.

De a beköltözésig még rennngeteg rengeteg időnk van. Addig még saját cuccokat is be kell szerezni. Hajszárító, tisztálkodószerek, saját ruhák, főleg ha jön a hideg majd ősszel...huh nem lesz egyszerű...fel kel majd vennem a diákhitelt, már megigényeltem az otp számlát,...tudom, tudom, a diákhitel a legnagyobb átbaszás a világon, de ez van, aki csóró még szenvedhet is. Pedig csak az albérlet kifizetéséhez kell, de muszáj lesz ahhoz is. Nem baj, nem én leszek az egyetlen.

Apámék Pesten laknak, de kijelentették, hogy ha nem költözöm oda, akkor máshogy nem tudnak támogatni...köszike:D Kedves, nem? Hogy költözhetnék oda, csöbörből vödörbe, egy 6 és fél és egy 3 és fél éves gyerkőc mellé? ISTEN ŐRIZZ. Most ez az albérlet elég kedvező áron lesz úgyhogy ennyi belefér a függetlenedésembe...persze biztos hogy először nagyon magányosnak fogom érezni magam anyuci szoknyája nélkül...de majd belejövök:) Lehet hogy ott lesz ugye a pasim is, az már több, mint a semmi.

Mostmár biztos, hogy eltés leszek:) Sms érkezett, miszerint látogassam meg a www.felvettek.elte.hu oldalt...:) már megnéztem párszor:) Nem nagyon tudnak nekem újat mondani:P

Beszéltem az egyik barátommal, aki most lesz harmadéves ugyanezen a szakon, megkérdeztem, milyen az első félév. Nem tudta elvenni a kedvem:) Az alap zenei órák mellett fel kell majd vennem a filozófiatörténetet, meg majd később a számtechet, de az jó, nem fogok belehalni. Sőt, ismerem magam, ha csak erre, a zenére kell majd koncentrálnom, sokat fogok vele foglalkozni és menni fog. Hiszen erre vártam már mióta! Nincs több matek, biosz, kémia, társadalomismeret, hanem csak az, amit szeretek! Persze tuti hogy véres verejtékkel fogom kitaposni az utamat pl. zongorából, de annyi baj legyen. Nagyon várom.

Gólyatábor...hááát vacillálok, hogy menjek-ne menjek...majd kiderül még, akkor költözünk meg minden úgyhogy lehet kihagyom. Sok nem múlik rajta. Amitől fosok, az az órafelvétel...hogy időben tudjam kifogni a jó helyeket.

Visszatérve az albérletre - kicsit csapongok, de annyi minden kavarog a fejemben -, az az egy a probléma, hogy nincs berendezve, de ezen se múlik semmi, van nekem annyi cuccom, hogy otthonossá tudom tenni. Ágyam van, íróasztalom van, tükröm van (elvégre csaj vagyok:D) polcom van, laptopom van...:) nem lesz ott gáz. Csak érthető, hogy kicsit izgul az ember...hát még mi lesz ha odakerülök!...

Na jólvan, ha fejlemény van, akkor jelentkezem.:)

Késve bár, de törve nem, jelentem hogy szeptembertől az ELTE - BTK hallgatója leszek!!

Még most sem hiszem el...Tegnap a városunk főterén lézengtünk egy szál PDA-val, és szenvedtünk hogy feécsatlakozzunk valahová, amikor a barátom anyukája telefonált, hogy gratulál mindkettőnknek:) Őt egyébként a zeneakadémiára vették fel.

Egyszerűen képtelenségnek hangzik. Ez eddig elérhetetlen volt számomra, hogy AZ egyetemen tanulhassak...most pedig itt vagyok a kapujában.

Sajos sokaknak nem őgy sikerült, ahogy szerették volna. Nagyon sokat emeltek a ponthatárokon idén, mivel 30 ezerrel többen jelentkeztek. Sok barátomat, osztálytársamat sehová sem vették fel, ezért eléggé el vannak kettyenve...De mindnek van terve, senki sem fog "hereverézni".

Eddig úgy volt, hogy egyik barátnőmmel és az ő egyik ismerősével megyek majd egy albérletbe, ami azért lett volna jó, mert nagyon olcsó. De nem vették fel, így egy OKJ-s képzésre jár majd, ami ad kolit, plusz egy másik egyetem előkészítőjére is járni fog, ami 100 ezer, így nem mehet albiba. Meg vagyok lőve. Még van egy esély, egy másik osztálytársam is pestre megy, mondta hogy mehetnék hozzá és elég olcsó is lenne...Csak nem tudtam elérni, mivel - mint a rögzítőből megtudtam -a Balatonon vannak a barátjával. De ha ő se jön össze, akkor nem tudom mit csinálok...betársulok...

Az az igazság, hogy összeköltözhetnék a barátommal is, de...:s nem tudom erre felkészültem-e már...majd meglátjuk:)

Egyelőre marad a boldogság, az öröm és az izgalom.:)

2009. július 23-a van. Nagy nap ez a mai, ma teszik fel a ponthatárokat. *baljós zene* ponthatár...a szó hallatára is összerándul a gyomrom, wá...17:15 van, este kerülnek kihirdetésre a ponthatárok...De már alig van időnk.

Tájékoztatásul: első helyre az ELTÉ-re adtam be ének-zene szakra, ez a nagy álmom. Zenei gimibe jártam, emellett zenesuliba 6 éves korom óta. Nagyon akarom ezt a sulit, remélem erről írhatok majd a továbbiakban. Másodiknak a szegedi JUGyu-t jelöltem szintén éneken...de az elte az elte, hiába...

Ma kiderül hol töltöm a következő pár évet, melyik ismeretlen város következik, hol kell majd helytállnom. Ha felvesznek az eltére, a barátnőmmel lehetek, de legalábbis apa közelében, Pesten. Ha Szegedre, sok régi baráttal leszek együtt, de teljesen magamba zuhanok. És jövőre újra felvételizek az eltére:)

Nem könnyű dolog ám bejutni a felsőoktatásba. Rengeteg a macera a jelentkezéssel, ráadásul még hogy eddig húzzák, kiborító. Ezt biztos tudja igazolni más korombeli is. Aztán persze ott van a rengeteg kérdés, hogy vajon nehéz lesz beilleszkedni? Vajon milyenek lesznek a tanárok? Vajon hogy állom majd meg a helyem?...Plusz egy vadidegen városban kell mindezt megoldanom.

Amint kiderülnek az eredmények, mint az várható, mindenki jóóóól berúg, a mobilszolgáltatók terheltek lesznek, a netről nem is beszélve...Lesz aki a Millenárison ünnepel, lesz aki a helyi pontpartin, mint én is, a városunk, Szolnok főterén...kíváncsi vagyok micsoda technika lesz...mondjuk nem számít, ha felvettek:) Mindenki ordítozni fog, lesz aki bőg (remélem nem én), és lesz aki csak ül és nem hiszi el.

10 perce írok, de a szívem egyre jobban dobog, pedig tökjól kizártam eddig az idegességet ma...de szerintem így is sokáig bírtam:)

Nos, legyen egyelőre ennyi elég, még ma kiderül, miről is fog szólni konkrétan a blog:)