Egyre több levelet kapunk: Oktatási Hivatal, egyetem, questura, kollégium...szegény páromnak nem adtak kollégiumot, helyhiány...köszi, most mehet nézelődni...csak ebben az a dühítő, hogy még egy hónapja felmerült, hogy akár össze is költözhetnénk, én nagyon beleéltem magam, erre közölte hogy nem engedik neki, inkább próbálja meg a koleszt...na most én intéztem tovább a dolgomat és meg is van a helyem, de iszonyatosan idegesítő hogy így meg neki nincs hova menni és ennyi erővel akár együtt is lehetnénk, de még ezen is agyazni kell...hihetetlen, egyszerűen...
Belegondolni is tragédia, mennyi minden kell ahhoz, hogy újra tudjuk kezdeni egy másik városban, ami tulajdonképp vadidegen, idegen emberek között...Saját ruhák, saját cuccok, mint - jó, ez lányokra, de rájuk 100%ig igaz - hajszárító, vagy hajvasaló/sütő, saját manikűrös, saját tusfürdő, saját sampon, és még sorolhatnám. Na és mire ezeket beszerezzük, az nem csak csomó idő, de rohadt sok pénz is. Áldom az eszem hogy kerestem melót a nyárra, így a műszaki cikkeket saját pénzből meg tudom venni. Mert egy lány manapság - főleg egy ilyen bongyor hajú mint én - nem élhet hajvasaló nélkül...Egy új környezetben meg pláne nem, mert adni akarunk magunkra, jó benyomást akarunk kelteni. És a szépségápolási cikkekről még nem beszéltem. Mert az hogy itthon anyámnak, a hugomnak meg nekem közös a körömlakk meg a szempillaspirál, az oké, de mi lesz ha nem lesznek ott...új kell persze abból is. Ha ezen túljutunk akkor kicsit kifújhatjuk magunkat, és pont mire ellazulnánk, mi jön? AZ ŐSZ... Nagyszerű...lehet venni télikabátot és csizmát , stb. Sajna így van, ráadásul kabátra tényleg szükségem lesz, mert 5 éves a kabim és már foszladozik, ezt a telet is így húztam ki. Na de majdcsak lesz valahogy. Nem egyszerű ez, nem csoda hogy kicsikét bepánikoltam a sok cucc gondolatától...
Ja és akkor még majd fizetni kell a lakbért, meg enni is kell valamit, de abba is hagyom ezt mert csak jobban depizek...:)
A pénz bizony nagy úr...nem mindegy, sajnos, hogy mennyi van belőle. Szükséges rossz - mondja a nagymamám. Én is így gondolom. Szeptembertől, alig egy hónap múlva én és még több tízezernyi társam belecsöppenünk egy olyan világba, ahol bizony gazdálkodnunk kell - okosan, különben elveszik a hotelünket. Megkérdeztem pár gimis osztálytársamat, ők mihez fognak kezdeni: van aki semmihez, apuci majd biztosítja a jólétet...na ehhez tudok gratulálni, ezek egyszer pofára fognak esni. Aki mögött viszont nincs ott egy zsíros pénztárca, annak magának kell a kezébe vennie az irányítást. Mint nekem is: diákhitel fel, bár ezt nem vesézném, elmondtam a véleményemet már, plusz korrepetálást fogok hirdetni és vállani, ha lesz jelentkező. A 95%-os angol érettségimmel szerintem nyugodtan bevállalhatom, az a kis pénzmag is jól jönne. Jó jó, tudom, angoltanárokkal Dunát lehet rekeszteni, de ha hetente csak 4000-5000 Ft-ot keresek ezzel, már megérte. Emellett apám cégének is fogok dolgozni, ugyanúgy mint most nyáron, fordítok. Már ha nem megy csődbe a cég, mert újabban ezt rebesgetik... Na nem baj, majd lesz valahogy.
Elég borzasztó, hogy a pénzről kell beszélnem, de sajnos elengedhetetlen hozzátartozója ezeknek a dolgoknak.
Majd biztos lesznek más dolgok amik viszont örömet okoznak - és amikhez nem feltétlen kell pénz:D - ebben biztos vagyok; ezek pedig ki fogják váltani - idővel - a sok kaksimogyorót.
