Na, hát tegnap sietnem kellett és úgy érzem kicsit összecsaptam...
Amikor sétáltam az egyetem felé, meglepődtem magamon, hogy egyre jobban izgultam, amikor pedig odaértem, önkéntelenül is elmosolyodtam. A szép, felújított épület mellett elsétálva teljesen idegen volt hogy mostantól ide fogok járni.
Másfél órát kellett várnom, a leendő egyetemisták özönlöttek be és ki az épületekből, úgy éreztem magam, mint egy igazi új kaland résztvevője.
Tegnap ugye az órafelvétellel szerencsétlenkedtem, de végre megvan az egész, felvettem az összes elsősöknek szánt órát plusz a minorokat is. Angol minort választottam, ami első félévben 3 órát jelent: bevezetés a nyelvtudományba, az irodalomtudomány alapjai, az angolszász politikai kultúra. Az utolsótól a hátamon is feláll a szőr, nem tudom, hogy fogom megcsinálni, csak remélni tudom hogy megértem majd a nagyját, mivel itt természetesen angolul folynak az órák. Isten áldja a gimis tanáromat aki nem volt hajlandó megszólalni magyarul! Kicsit féltem, hogy sok lesz a kreditem, mert egy év alatt állítólag 27nek kéne lennie, de megkérdeztem egy csajt és ő azt mondta ne parázzak, 33 tökéletesen jó, 4 egész felett adnak ösztöndíjat 30 kredittől, bár elsősöknek nem szeretnek adni. Kicsit félek hogy tudok-e majd rendesen teljesíteni.
Hálistennek mostmár túlvagyok ezen, az egyik csoporttársamnak kell majd segíteni a minort fölvenni de ennyi.
Belegondolni is szörnyű hogy holnaphoz egy hétre költözöm. Nagyon fura, de nagyon várom már:) Na most megint mennem kell, pusz
