2009. július 23-a van. Nagy nap ez a mai, ma teszik fel a ponthatárokat. *baljós zene* ponthatár...a szó hallatára is összerándul a gyomrom, wá...17:15 van, este kerülnek kihirdetésre a ponthatárok...De már alig van időnk.
Tájékoztatásul: első helyre az ELTÉ-re adtam be ének-zene szakra, ez a nagy álmom. Zenei gimibe jártam, emellett zenesuliba 6 éves korom óta. Nagyon akarom ezt a sulit, remélem erről írhatok majd a továbbiakban. Másodiknak a szegedi JUGyu-t jelöltem szintén éneken...de az elte az elte, hiába...
Ma kiderül hol töltöm a következő pár évet, melyik ismeretlen város következik, hol kell majd helytállnom. Ha felvesznek az eltére, a barátnőmmel lehetek, de legalábbis apa közelében, Pesten. Ha Szegedre, sok régi baráttal leszek együtt, de teljesen magamba zuhanok. És jövőre újra felvételizek az eltére:)
Nem könnyű dolog ám bejutni a felsőoktatásba. Rengeteg a macera a jelentkezéssel, ráadásul még hogy eddig húzzák, kiborító. Ezt biztos tudja igazolni más korombeli is. Aztán persze ott van a rengeteg kérdés, hogy vajon nehéz lesz beilleszkedni? Vajon milyenek lesznek a tanárok? Vajon hogy állom majd meg a helyem?...Plusz egy vadidegen városban kell mindezt megoldanom.
Amint kiderülnek az eredmények, mint az várható, mindenki jóóóól berúg, a mobilszolgáltatók terheltek lesznek, a netről nem is beszélve...Lesz aki a Millenárison ünnepel, lesz aki a helyi pontpartin, mint én is, a városunk, Szolnok főterén...kíváncsi vagyok micsoda technika lesz...mondjuk nem számít, ha felvettek:) Mindenki ordítozni fog, lesz aki bőg (remélem nem én), és lesz aki csak ül és nem hiszi el.
10 perce írok, de a szívem egyre jobban dobog, pedig tökjól kizártam eddig az idegességet ma...de szerintem így is sokáig bírtam:)
Nos, legyen egyelőre ennyi elég, még ma kiderül, miről is fog szólni konkrétan a blog:)
